HTML

Nippon

Íme az első néhány nap :)

Friss topikok

  • Dorah: Szia csajszi! Olyan nagy élmény volt olvasni az beszámolódat így éteren keresztül is:))) a szent... (2012.04.20. 10:09) Osaka!
  • Maya86: nagy nehezen sikerült a dolog,mármint beregelnem ide:) megérte,mert nem csak olvashatom az élménye... (2012.04.19. 17:45) A repcsin

Címkék

Archívum

Osaka!

2012.04.18. 15:45 Nihon

 

Első nap:
Megérkezés és Osaka
 
Akkor mint fent: MEGJÖTTEM!!! J)) Ha nem először lennék itt, aszondanám: TADAIMA, de így inkább nem J
Már a reptéren kénytelen voltam japánul pöttyenteni valamit, mert persze, hogy rosszul töltöttem ki a kispapírt, amire azt írsz amit akarsz, mert csak megnézik és elteszik, hiába, itt bíznak az emberekben, vagy mi. Minden esetre a hölgy aki jelezte hogy hiányos, igencsak japánul magyarázott, mire én japánul magyaráztam vissza, hogy azért nem töltöttem ki hogy hol fogok lakni, mert nagyon sok helyen... Sebaj, írjak egyet, hát írtam. A mostanit. Aztán ha keresnének, így jártak.
Az ujjlenyomatvétel után szerencsésen ki is jutottam, felmarkoltam a csomagomat, és 14 órányi út után véééégre kiléptem a váróba Osaka-ban, ahol interpals-os ismerősöm már várt is rám.
 
Hááááááála égnek, hogy várt rám, kb, azaz nem is kb, hanem mindent sikerült elintézni, nagyjából két-három óra alatt (volt időm mint a tenger, mert szállás-kapcsolattartóm ötre intézte a találkát nekem a családommal, én viszont reggel nyolcra már itt voltam, és se a családot, se a hölgyet nem sikerült elérni telefonon, hát nem szééép?), kiderült, hogy az most már érvényesített bérletem éjszakai alvóskocsira is feljogosít, igaz, kissé kommuna-jellege lesz, de legalább ágy van J
Mivel a gépen nem tudtam aludni egy percet sem, egy kávé és egy red bull orcámba szívása után sikerült is kissé felébredni, a csomagjaimat bezárni egy szekrénybe egy állomáson, és irááány Odaka. Naoto kedvesen kísért minden szeszélyem után, kedves emberke nagyon. Elvitt egy elektrotechnikai áruházba, merthogy nem vettem átalakítót (Japán 110V-vel funkcionál, nem annyira tudom használni a konnektorokat enélkül), megnéztük az Osaka-kastélyt (Osakajo):
(lentebb)
 
Ettünk sushit, igazi sushibárban (yammmmmiiiii!!!) A csirkés.majonézes az új kedvenc, de azt magyarhon szerintem nem tart :P
Továbbá az Osaka kastély parkjában rádöbbentem: anime-országban vagyok... Ahogy a magyar mondaná:
- szegény kutyaaaa...
Ahogy az angol:
- that poor dog...
Mit mond a japán????
- kawaii!!!!!!! (cukiiiiii!!!)
mit mond Bee-chan (ez én lennék) japánul???
- kawaiisooooo (csóóórika...) avagy kowai!!! (ijesztő)
 
(kép lentebbvagyhol)
 
Jól látjátok: FESTVE van a szőre… HÁROM színűre, bazz, mint valami ritka csúf nemzeti lobogóóóó!!! És igen, SAKURAHANA (cseresznyevirág) van a fülében, igaz, hogy mű, de akkor is… Majdnem belefulladtam a cigimbe!!! J
 
Apropó, cigi!
Japánban ez furi. Merthogy lehet cigizni a megállókban pl, meg kijelölt dohányzóhelyeken az utcán, ülőhely minden van, viszont bizonyos sétányokon TILOS!
És már van kicsi, zsebre vágható hamutartóm, halálian kultúrált kis találmány, ha nincs a közelben szemetes, nem hurcolod magaddal órákig, és nem is hajítod el (már a parasztabbja, elnézést akit ez nem érint). Az utcák hihetetlenül tiszták, pofám szakad folyamatosan.
Ja, vissza a cigihez, ahol ma ettünk kis éttermecskében, ott is rá lehetett gyújtani, szintén fura volt, alig mertem, még azután is, hogy mondta Erika (IGEN, ERIKA a neve, és IGEN, japán név), hogy rá lehet gyújtani J
De ne fussunk előre, hiszen még nem ismerem Erikát osakai napom kezdetén J
 
Elsőre a meróvonalak átláthatatlanok, meg a vonathálózatok is, másodjára szeritem még mindig, de már tudom, hogy a Kintetsu vonalon Tennoji állomáson az 1-es vagy 2-es vágányon kell felszállnom a szerelvényre ahhoz, hogy idejussak Takaminosato állomásra, ahonnan öt perc séta a családi fészek. Merthogy csak a Tennoji állomáson van vagy nyolc vágány J
 
 
Vissza Osakajo-hoz! J
Először fel akartam mászni a kastélyig, de végül nem. Addigra már 26 órája nem aludtam, és egyszerűen képtelen voltam menni... Alig vártam, hogy „hazaérjek“ és kidőlhessek.
Persze, itt még kecóba be (bocs, hogy zavaroook!), szoba berendez (bőrönd sarokba betol, futon kipakol házianyuka segítségével), nem sokkal később (mélek írása) sétálni indul, és nagyon boldog miatta, mert a szentély kicsi de csodás hangulatú, az oji-san (öreg) meséje még ha nem is teljesen érthető, de azért jóóóó! Főleg mikor nagyon büszkén megmutat egy hiraganákból álló feliratot, amit ha elöl kezdesz olvasni, akkor is ugyanazt olvasod, és ha a végéről kezded, akkor is (mint a géza kék az ég, meg az indul a görög aludni)...
Annyira kis büszke volt, és Erika (IGEN, még mindig ERIKA) annyira ledöbbent, hogy ildomosnak tartottam a nyelvembe harapni, és NEM közölni, hogy EZT a viaszt mink is ismerjük, és inkább egy-egy csodálkozó, elimserő hang kiadásával (copyright by Erika) véleményt közölni... hogy ez mekkora jó!
Mivel a szentélyben NEM fotóztam, hiszen így is zárás után vezetett körbe az oji-san, és csak azért, mert megtudta, hogy magyar vagyok (Erika pletyizett, irtó büszkék ahogy elnézem a kis külföldi vendégükre, és jaaaaaaaaaaa, egyik családtag se beszél angolul, és marha jól elszórakoznak azzal a tizenöt angol szóval, amit ismernek), íme az ELSŐ fotó rólam Japánban (később):
 
Első japán vacsi igen finom volt szintén:
Currys rizs és saláta. Nagy adag volt, de annyira állat finom, hogy egyszerűen bezabáltam az egészet J Tuti szerválok receptet, mert ez valami isteni.
 
Hát, most így ennyit Osaka-ról, és TUDOM, még kéne Kyoto-ról is, de képtelen vagyok, itt mindjárt éjfél megint, és reggel fél hétkor ébresztő, hogy a facebookra belinkelt pocsék helyre is eljussak holnap!
 
Apropó: kicsi spoiler: LEÉGETT AZ ARCOM!!! Vennem kell valami krémet, vagy a főtt rák hozzám képest… holnaptól basszus szoknya, trikó XDD (tuti, hogy zuhogni fog) :PPP

2 komment

A repcsin

2012.04.18. 15:42 Nihon

 

Még semmi sem történt XD
Azon kívül, hogy átszálltam. Egy akkora gépre, amibe háromszor beférne a kecónk.
Némi késéssel indultunk Budapestről, és némi késéssel érkeztünk Frankfurtba. Ami nem volt nagy gáz, így nem is tűnt fel annyira, hogy némi késéssel indultunk Frankfurtból... J
Viharos volt az idő.
Jelenleg három órája és húsz perce repülünk, ami azt jelenti, hogy van még hátra hat órácska és negyven percecske.
Megebédeltünk.
Volt valami japán kaja, Yaki Niku (a niku húst jelent), és mivel a német szöveg sertést írt, hát azt feltételezem, hogy sertéshús.
Namármost NEKEM már nem jutott, legközelebb hátrább ülök a gépen, szóval kénytelen voltam beérni a bolognai-val. Sebaj, lesz még közel három hetem, hogy yakiniküzzek.
Hozzá Sali, amire nyers rákocskákat szórtak, ezt örömmel passzoltam át (mmint a rákokat) a melletem ülő, rózsaszín plüsspapucsba és mikiegeres, rózsaszín plüsstakaróba burkolózott cuki japán lánynak. Aki huszonévesnek alig tűnik, szóval tippem szerint harminc lehet J
(nemsokára az Ural felett repülünk, semmit nem fogok látni, 10 km magasból, a tömör felhőréteg és a kinti sötétség miatt...)
Ja, igen: az átszállás óta eljapánosodott minden, alig látok nem japánt, magyarul meg BP gép óta senki nem beszél. Szóval elvagyok. Néha japánul vartyogok, néha angolul. Viszont a mosdóhoz a sorbanállás fantasztikus volt japán módra, esküszöm... elég hátul voltam, az előttem álló férfiak előretuszkoltak (najóóó, csak kalimpáltak, hogy menjek előre), amit egy japán kislánytól ellesett mozdulattal (illetve ahogy tőle láttam, mikor előre engedték őt is, ezen mozdulat ismételgetésével) köszöntem meg. Kis meghajlásos fejbiccentés szerű.
Szerintem világvicce leszek, és ha hazajöttem, elvonulok valahova a hegyekbe, amíg le nem szokok ezekről a mozdulatokról, vagy szívhatom a fogaimat, míg KEDVES barátaim rajtam röhögnek. Ugye Puszedli? J
Elvégre mi lesz velem három hét után, ha két és fél óra repülőút után már automatikusan jön ez a mozdulat J
Hozzáteszem: még mindig teljesen nyugodt vagyok. Nem is tudom miért, de valahogy nem izgulok. Furán hangzik, de teljesen természetesnek érzem, hogy nemsokára landolni fogok Japánban, és minden eddigi félelmemet, hogy hogy fogok megtalálni valamit, nem fogok-e eltévedni, mintha elfújták volna J
Ha ezt most tudnám online tölteni, szavazást írnék ki…
Van egy kis monitorom ide beépítve az előttem ülő szék támlájába (mindenkinek van ilyen), és válogathatok, mit nézzek… Jelenleg a Sherlock Holmes 2 és a New Year’s Eve tűnik a legbarátibbnak, melyik legyen? J
Avagy előszedhetem a füzetemet és tanulhatok. Avagy olvashatok, netán zenét hallgatok (az is van a kismonitoromban, kinéztem az Evanessence-t.
Fél hét van, legalábbis otthon J még mindig hat és fél óra van hátra, és szívesen mászkálnék, de a kis cuki japán lány mellettem alszik már J
Ja, Japánban már későőőő van beza :D lassan nekem is aludnom kell, hat óra múlva ott vagyunk (ja, lesz meleg reggeli), és ha nem alszom, teljesen ki fogom ütni magamat…
 
A kismonitorom szerint az Ural fölött repülünk, 10 kilométer magasan, és mostanra koromsötét van a felhők felett, szóval nem tudom megerősíteni optikailag. Megyek aludni. J

3 komment

süti beállítások módosítása