Még semmi sem történt XD
Azon kívül, hogy átszálltam. Egy akkora gépre, amibe háromszor beférne a kecónk.
Némi késéssel indultunk Budapestről, és némi késéssel érkeztünk Frankfurtba. Ami nem volt nagy gáz, így nem is tűnt fel annyira, hogy némi késéssel indultunk Frankfurtból... J
Viharos volt az idő.
Jelenleg három órája és húsz perce repülünk, ami azt jelenti, hogy van még hátra hat órácska és negyven percecske.
Megebédeltünk.
Volt valami japán kaja, Yaki Niku (a niku húst jelent), és mivel a német szöveg sertést írt, hát azt feltételezem, hogy sertéshús.
Namármost NEKEM már nem jutott, legközelebb hátrább ülök a gépen, szóval kénytelen voltam beérni a bolognai-val. Sebaj, lesz még közel három hetem, hogy yakiniküzzek.
Hozzá Sali, amire nyers rákocskákat szórtak, ezt örömmel passzoltam át (mmint a rákokat) a melletem ülő, rózsaszín plüsspapucsba és mikiegeres, rózsaszín plüsstakaróba burkolózott cuki japán lánynak. Aki huszonévesnek alig tűnik, szóval tippem szerint harminc lehet J
(nemsokára az Ural felett repülünk, semmit nem fogok látni, 10 km magasból, a tömör felhőréteg és a kinti sötétség miatt...)
Ja, igen: az átszállás óta eljapánosodott minden, alig látok nem japánt, magyarul meg BP gép óta senki nem beszél. Szóval elvagyok. Néha japánul vartyogok, néha angolul. Viszont a mosdóhoz a sorbanállás fantasztikus volt japán módra, esküszöm... elég hátul voltam, az előttem álló férfiak előretuszkoltak (najóóó, csak kalimpáltak, hogy menjek előre), amit egy japán kislánytól ellesett mozdulattal (illetve ahogy tőle láttam, mikor előre engedték őt is, ezen mozdulat ismételgetésével) köszöntem meg. Kis meghajlásos fejbiccentés szerű.
Szerintem világvicce leszek, és ha hazajöttem, elvonulok valahova a hegyekbe, amíg le nem szokok ezekről a mozdulatokról, vagy szívhatom a fogaimat, míg KEDVES barátaim rajtam röhögnek. Ugye Puszedli? J
Elvégre mi lesz velem három hét után, ha két és fél óra repülőút után már automatikusan jön ez a mozdulat J
Hozzáteszem: még mindig teljesen nyugodt vagyok. Nem is tudom miért, de valahogy nem izgulok. Furán hangzik, de teljesen természetesnek érzem, hogy nemsokára landolni fogok Japánban, és minden eddigi félelmemet, hogy hogy fogok megtalálni valamit, nem fogok-e eltévedni, mintha elfújták volna J
Ha ezt most tudnám online tölteni, szavazást írnék ki…
Van egy kis monitorom ide beépítve az előttem ülő szék támlájába (mindenkinek van ilyen), és válogathatok, mit nézzek… Jelenleg a Sherlock Holmes 2 és a New Year’s Eve tűnik a legbarátibbnak, melyik legyen? J
Avagy előszedhetem a füzetemet és tanulhatok. Avagy olvashatok, netán zenét hallgatok (az is van a kismonitoromban, kinéztem az Evanessence-t.
Fél hét van, legalábbis otthon J még mindig hat és fél óra van hátra, és szívesen mászkálnék, de a kis cuki japán lány mellettem alszik már J
Ja, Japánban már későőőő van beza :D lassan nekem is aludnom kell, hat óra múlva ott vagyunk (ja, lesz meleg reggeli), és ha nem alszom, teljesen ki fogom ütni magamat…
A kismonitorom szerint az Ural fölött repülünk, 10 kilométer magasan, és mostanra koromsötét van a felhők felett, szóval nem tudom megerősíteni optikailag. Megyek aludni. J